Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1 találat lapozás: 1-1
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Krausser, Diana

2008. július 23.

Diana Krausser Brassóban élő szász történész aggódik a brassói archívumban található középkori dokumentumokért. Segítséget kér a felbecsülhetetlen értékű Regesta Brassoviae (1358–1433) megmentéséért, mely a szász mellett rengeteg székely utalást is tartalmaz. A latin nyelvű dokumentumok többsége a Hunyadiak idejéből származik. A hivatalos román történetírás elhallgatja, hogy Brassó a későközépkori magyar királyság egyik legfontosabb védelmi láncszeme volt, igazi stratégiai pont. A dokumentumok érdekében aligha lehet valamit tenni. Hiszen azok – a törvény szerint – a román állam tulajdonát képezik. A brassói szász történész szerint a román államnak az az érdeke, hogy ezek a dokumentumok megsemmisüljenek. Diana Krausser történészként aggódik a hiteles történelmi dokumentumok megsemmisítése miatt. Mesélte, hogy a Szent Miklós, immár ortodox templomban egyetemista korában a saját szemével látta, milyen mostohán bánnak a középkori dokumentumokkal. A felbecsülhetetlen értékű archív anyagot porban, mocsokban tartották, és tiltották a gondozását. Szerinte Brassóból a történelmi dokumentumok elhordása ma sem szűnt meg. Krausser a legveszélyeztetettebbnek a Regesta Brassoviae-t tartja, ez egy gyűjtemény, azt a mintegy négyezer levelet tartalmazza, amelyeket a Hunyadiak, de még előttük Zsigmond király írt és küldött Brassó városának. A latin nyelvű dokumentumokat később elsősorban németre fordították le, és különböző, sokszor magángyűjteményekben őrizték. Trianon után összeszedték, majd az akkor használaton kívüli várbástyába vitték ezeket a dokumentumokat, aztán ki tudja, hová. A brassói történész szerint a brassói levéltárban még fellelhető néhány belőlük, de rengeteg elveszett vagy megsemmisült, vagy eredeti tartalmuktól eltérően értelmezve állították ki. Most azért aggódik, hogy ami maradt, az is megsemmisül. Krausser elmondta, nemrég a sajtóban is megjelent, hogy egy itteni történész Párizsban középkori pecsétkiállítást szervezett. Lovagpecséteknek állították be, természetesen románnak, holott a történész nem tud Kárpátokon túli lovagokról. S ami még szembeötlőbb: a középkorban az ilyen pecsétek csakis a levéllel, okirattal közösen születtek. Ha a pecsét külön van, azt jelenti, hogy lelopták valamilyen régi dokumentumról, s minden bizonnyal megsemmisítették azt. /Ferencz Csaba: Az asszimiláció könyörtelen bája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998